HOME

Dr. JIGORO KANO

 

Jigoro Kano a judo megalapítója, 1860. október 28.-án született Mikagéban.Japán ebben a történelmi időszakban jelentős társadalmi, politikai változásokon ment át. A feudális közigazgatás eltörlésével az emberek figyelme a Nyugat és Amerika felé fordult. A régi hagyományokkal együtt a harci műveszetek egy része is feledésbe merült. Ennek ellenére tizenegy éves koráig Kano egy tradicionális iskolába járt, ahol szépírást és kínai nyelvet tanult. 1870-ben Tokióba ment, ahol egy idegen nyelvet oktató iskolába járt. Innen tanult tovább a Tokyó Egyetemen. Itt irodalmat tanult. Volt a Harcművészeti Intézetben egy Fukuda nevű híres mester. A ju-jutsu iránt érdeklődő Jigoro Kanót ő kezdte megimertetni a harcművészettel. Kano akkoriban 40 kg súlyú és 160 cm magas volt. 1879-ben meghalt Fukuda mester. Kano tanítását Isa Masamoto vette át, aki ugyancsak a tenshinshinryu iskola mestere volt. Kano tehetséges harcművésznek bizonyult. Bemutatót tartottak az egyetemen. 1881-ben Masamoto is meghalt. Ezek után Kano, Tsunetosi Ikubónál folytatta tanulmányit. Ikubo a kytoryu irányzat mestere volt. A tragikus körülmények mégis jótékony hatással volt a tanulmányira. Tanulhatott az összes, akkoriban élő híres mestertől. Megismerte az akkori idők leghíresebb iskoláinak technikáit. Kanót az a cél vezette, hogy újra életre kelti a régi harcművészeteket.

1882-ben a gazdaság- és a politikatudomány professzora lett. Ebben az évben Eishojiba költözik. Megalapítja a Kodokan intézetet. Különböző harci művészetekből átvett technikákból kiszűrte a leghasznosabb elemeket, ezáltal alakítva ki saját művészetét. Ez a stilust judonak nevezte el, ezzel kívánta iskoláját megkülönböztetni más harcművészeti stílusoktól. Befejezte filozófiai tanulmányait és a következő évben átvette a tanári diplomáját. 1884-ben a gazdaságtudomány professzora címet szerzett. A Kodokan Intézetet átköltöztette a Fujimi kerületbe. Itt tovább fejlesztette művészetét, formagyakorlatokat vett be stílusába. 1888-ban meghalt Tsunetosi Ikubo. Két taníványa Yokoyama és Sato, továbbképzést tartott a Japán Haditengerészetnél.

Kano tanulmányútra ment Európába. A visszaérkezést követően megnősült. 1893-ban visszatért Tokyóba. Bejegyezteti a judót a Butoku Kainál Kyotóban. Kutatóközpontot hoz létre a Kodokanon belül azzal a céllal, hogy új technikákkal gazdagítsa művészetét. A századfordulón a Kodokan 6000 tagot tartott nyilván, ebből 212 fekete öves volt.

Kétszer utazott Kínába hivatalos látogatásra, ez alatt tanítványa Yamashita az Egyesült Államokban tartott bemutatókat. 1909-ben tagja lett a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak, azt a célt tűzte ki, hogy a judo olimpiai sportág legyen. Megalapította a judo edző-professzorok szekcióját a Kodokánon. A Japán Sport Szövetség elnöke lett. 1912-ben Stockholmba utazott találkozni Coubertin báróval az újkori olimpia atyával. Változtat a Randori és a Shodan szabályrendszerén. 1915-ben a svéd király kitüntetésben részesítette a 7. Olimpiai Játékokon. A harmadik európai útja során látogatást tett Antverpenben, Londonban, a visszaúton pedig az Egyesült Államokban. Visszatérése után külön szekciót alakított a női judókák számára a Kodokánban.

Az ezt követő évek is az utazások jegyében teltek el. Járt Genfben, Párizsban, Londonban, Berlinben bemutatót tartott Olaszországban és Angliában. Beszédeket tartott Los Angelesben és Madridban, konferencián vett részt Münchenben. A rengeteg munka és hosszú utazások egészsége rovására mentek. Az 1938-as európai útja során Kairóból Athénba tartott Coubertin báró gyászszertartására. Egykori tanítványát, Japán párizsi nagykövetét Sugimura Yotarót látogatta meg. A visszaúton, május 4.-én a Hikawa-Maru fedélzetén tüdőgyulladásban váratlanul meghalt. Halála után örökét fia, Risei Kano vette át, ő lett az apja által megalapított Kodokan igazgatója is.

>

SL

 

 

Forrás:
Galla Ferenc, Horváth István: Judo övvizsgák
JUDO INFO SITE

***
2006 centenáriumi év



2006 centenáriumi év. 100 éve van Magyarországon a ju-jitsu és a judo. 1906 április végén Magyarországra érkezett Sasaki Kichisaburo japán mester, hogy a magyarokat megismertesse a ju-jitsu-val, illetve annak modernizált formájával, a judo-val. Utazását Szemere Miklós kezdeményezte és a költségeket állta.



Szemere sokak szerint korának legnagyobb kártyása és lóversenyese volt. Némelyik lovas birtokát a kártyanyereségéből vette. Krúdy Gyula A vörös postakocsi-ban Alvinczi Eduárdot róla mintázta. Sasaki Kichisaburo a judo megalapítójának Jigoro Kano-nak közvetlen tanítványa volt, Szemere a japán nagyköveten keresztül Kano-hoz fordult a kérésével, Kano pedig Kichisaburo-t küldte.Kichisaburo a kérésnek megfelelően három hónapos tanfolyamot tartott, amelyet kb. hatvanan kezdtek el, de csak négyen fejeztek be. A judo további fejlődését segítendő, 1907-ben írt egy könyvet a magyaroknak "Djudo a japán dzsiu-dzsicu tökéletesített módszere" címmel, amelyet természetesen lefordítottak és ki is adtak. A fordító, dr. Speidl Zoltán, és a szerző is írt előszót a könyvhöz, amelyekből kiderül, hogy mi is vezetett ehhez a 100 évvel ezelőtti utazáshoz. A század eleji orosz-japán háborúban az oroszok veresége hirtelen a japánokra irányította a figyelmet. A fordító megfogalmazásában:"A csodálkozástól igencsak meregettük a szemünket, a mikor a kicsiny japánok az otromba muszka medvét lekapták a tíz körmétől. Ámulatból-ámulatba estünk a mikor az orosz-japán háború nagy idején a japánok mesébe illő hadi tetteiről, ügyességéről, erejéről, szívósságáról és halálmegvetéséről igaz legendákat röpített világgá a távíró."Korábban az európai embernek egészen más elképzelése volt a japánokról."...azt hittük, hogy a kicsiny sárga emberkéknek egyéb gondjuk sincs, mint az, hogy legyezőiket, ernyőiket, paravent-jeiket színes, fantasztikus vonalaikkal és alakjaikkal benépesítsék, exotikus virágaikat öntözgessék és gésákkal enyelegjenek a virágzó cseresznyefák alatt...De arcunkon a becézgető mosoly bezzeg a meglepődés kifejezésévé, jóakaratú vállveregetésünk a megdöbbenés gesztusává merevedett, a midőn láttuk, hogy a japánok groteszk mozdulataiban erő van, tipegő lépésük dobban, parányi kezük gyilkos golyót röpít, mandulavágású szemükben önérzet, elszántság és halálmegvetés villog."Természetes volt tehát, hogy a figyelem a japánok felé fordult, de miként jöttek a képbe a harcművészetek, konkrétan a ju-jitsu és a judo?"...kutatni kezdtük, hogy mi is lehet az oka-foka a japánok félelmetes erejének, csodálatos ügyességének és szívósságának, honnan sarjadzik fegyelmezettségük, nyugodtságuk, lelkierejük és megannyi más erényük? És kutatván, rájöttünk arra, hogy a japán erő forrása: a jiujitsu (dzsiu-dzsicu), illetve annak tökéletesített módszere: a judo (djudo)..."A könyvet olvasva rájöhetünk arra, hogy abban az időben (és Kano eredeti elképzelése szerint) a judo más volt, mint ma, akkor valódban az volt, ami a neve, a ju-jitsu do változata. Mind a jitsu, mind a do egy módszert, egy harcművészeti utat jelent, azonban amíg a jitsu a harci hatékonyságot, az ellenfél legyőzésének a képességét helyezi előtérbe, addig a do a harcművészet művelőjének a személyiségét (akkori megfogalmazásban a karakterét) kívánja fejleszteni. A mai ember igényének megfelelően a modern harcművészetek általában do szemléletűek. A mai modern ju-jitsu paradoxona, hogy szintén do szemléletű (persze régi ju-jitsu iskolák is vannak eredeti jitsu szemlélettel), de mégsem nevezhetjük judo-nak, hiszen az már foglalt az olimpiai versenysport részére, mindenki azt érti alatta. A mai modern ju-jitsu jórészt azt a szerepet tölti be, amit az eredeti judo. Természetesen sokan vannak, akik az eredeti judo-val foglalkoznak, ők is érzik annak igényét, hogy a modern judo-tól megkülönböztessék, más néven is nevezik: judo-do, jiudo, Kodokan judo stb. A do és jitsu kettősség más japán harcművészetekben is megvan: aiki-jitsu és aikido, iai-jutsu és iaido, kenjutsu és kendo, stb általában bujutsu és budo.Kano volt az, aki a ju-jitsu-t átvezette a do vonalára. Ő csinált belőle az ifjúság nevelésére alkalmas eszközt, ez után vált általánossá az iskolai oktatásban. Ez tette lehetővé, hogy a világ felfigyeljen rá. Kichisaburo így ír erről:"Japánban csaknem minden középiskolai növendék, a ki közepes testalkattal bír, már 14-15 éves korában tanulja e művészetet, és a kiképzésük 4-5 évig, de sok esetben 10 évig is eltart. Nemcsak, hogy minden áldott nap gyakorlatoznak, hanem azonkívül még a hideg tűrésére, bátorságuk növelésére szolgáló gyakorlatokat, vizsga-gyakorlatokat tartanak...""December hó végétől kezdve, január havában, tehát az év leghidegebb szakában, a legnagyobb fagyban és hidegben már hajnali négykor felkelnek Nippon kicsiny fiai s a gyakorló-teremben összegyűlnek; egy-egy gyerek egymásután tíz elenfelével gyakorolja magát; gyakorlat után hideg vízben megfürdenek, virradatkor elhagyják a termet és ki-ki a maga iskolájába siet. Ez a training harminc napon át tart és a megkezdésénél mindegyikük megesküszik arra, hogy hiányozni nem fog soha.""Ezeket a gyakorlatokat 3, 5, de gyakran 10 éven át is folytatják és a megszokás idővel második természetükké válik. Türelmet, bátorságot, hidegvérűséget, baráti érzést és egyéb erényeket sajátítanak így el és felnőtt korukban bármily ellenségtől sem félnek, nyugodt egykedvűséggel haladnak az élet útjain a halálig és ugyanoly nyugalommal látják a szerencsétlenségben a szerencsét és mindenekfölött élvezik a kitűnő egészség örömeit."Mint a résztvevők és a tanfolyamot befejezők arányából látszik, a magyarok kicsit másképp viszonyultak az edzésekhez, mint ahogy azt a mester Japánban megszokta. Természetesen tisztában volt a japánok és az európaiak kulturális, neveltetési, személyiségbeli különbségeivel."Ilyképpen összehasonlítva a magyar viszonyokat a hazámbeliekkel, megállapíthatom, hogy az itteni állapotok a judo tökéletes kifejlődéséhez bizony nem igen alkalmasak. Állandó érdeklődést és megkívánt odaadást e téren nem igen remélhetünk. Igaz ugyan hogy a rendelkezésemre állott helyiség (a Budapesti Egyetemi Athletikai Club lágymányosi telepének clubháza) szűk volt arra, hogy a tanulni vágyók tömegét befogadhatta volna. De erre nem akarok sok szót vesztegetni. Egyetlen kívánságom az, hogy Szemere Miklós dícséretes kezdeményezése kiinduló pontja legyen annak, hogy egykor nemcsak Magyarországon, hanem Európa valamennyi országában a jellemképzés terén a judo, mint komoly pedagógiai eszköz ismertessék el.Mi, akik e nemes harcművészetekkel ma foglalkozunk szintén meg vagyunk győződve arról, hogy e célra kitűnően alkalmasak, és mindent megteszünk annak érdekében, hogy Sasaki Kichisaburo kívánsága teljesüljön és minél több embert megismertessünk pozitív hatásaikkal. Sajnos, azt mi - 100 évvel később - is elmondhatjuk, hogy a mai viszonyok nem igazán alkalmasak a művelésére. Erre ugyanis sok időt és nem kevés pénzt kell áldozni és sajnos kevesen vannak, akik ezt hosszú éveken keresztül biztosítani akarják és tudják.

Forrás: www.tatamicentrum.hu

 

 

Módosítva: 2009-01-17