A jogos védelem



"Btk.1978 évi IV. történy 29. §.


(1) Nem büntethető, akinek cselekménye a saját, illetőleg a mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.
(2) Nem büntethető az sem, aki az elhárítás szükséges mértékét azért lépi túl, mert azt ijedtségből vagy menthető felindulásból képtelen felismerni.
(3) A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az ijedtség vagy a menthető felindulás az elkövetőt korlátozza az elhárítás szükséges mértékének a felismerésében."
Az államnak az emberi élet védelmét tevékenyen is elő kell mozdítania, ezt szolgálja az olyan büntető és egyéb szabályok meghozatala, ill. végrehajtása, amelyek az emberi életet mások tevékenységétől vagy tevékenységének eredményétől óvják.
Az EEE 2. cikke utal a jogos védelem intézményére, arról rendelkezik, hogy az élettől való megfosztást nem lehet e cikk megsértésének tekinteni akkor, ha az a feltétlenül szükségesnél nem nagyobb erőszak alkalmazásából ered, a személyek jogtalan erőszakkal szembeni védelme érdekében.
A jogos védelemmel való visszaélést nem szabad megengedni, de a hivatkozottakra tekintettel a védekező érdekeit hatékonyan kell körülbástyázni.
1. Jogos védelmi helyzet jogtalan támadással vagy azzal való közvetlen fenyegetéssel jön létre.
a) A támadás tevékenység, ami mulasztással is megvalósulhat. A támadás előkészítése nem elegendő a jogos védelemhez.
b) Közvetlenül fenyegető akkor, amikor a védekezésre irányuló intézkedések mellőzése már olyan reális veszélyt hozna létre, amelynek a későbbi elhárítása az adott feltételek között objektíve is kétséges. A fenyegetés ráutaló magatartással is történhet.
c) A támadás jogtalansága objektív ismérv, így gyermek, beszámíthatatlan, gondatlanul vagy véletlenül eljáró személy támadása is lehet jogtalan. Nincs jogos védelemnek helye, ha a támadónál jogellenességet kizáró ok forog fenn, így végszükségben lévővel szemben csak a végszükség szabályai szerint lehet védekezni, amelynek határainak túllépése jogtalan támadássá válhat. Támadás állattól is származhat, de ez csupán akkor alapozhatja meg a jogos védelmi helyzetet, ha az állat eszköz volt a támadásnál jelenlévő ember kezében. Ennek hiányában az állat támadása végszükséghelyzet megállapítását teszi lehetővé.
d) Kölcsönös és egyidejű támadás (verekedés) esetén mindegyik fél jogtalan támadó, jogos védelmi helyzetbe csak az a 3. személy jut, aki nem egyoldalúan, hanem szétválasztási célból avatkozik be.

- Nem hivatkozhat jogos védelemre az, aki azzal az előzetes céllal provokálja ki a támadást, hogy a védekezés ürügyén a támadóval leszámoljon (célzatos, ill. szándékos provokáció).

- Ha a megtámadott a jogos védelmi helyzetet jogellenesen és felróhatóan, de nem célzatosan, ill. szándékosan okozza, akkor nem veszíti el teljesen a jogos védelmi jogát, azonban csak korlátok között élhet vele. Ezen korlátok:

- a megtámadottnak lehetőség szerint ki kell térnie a támadó elől;

- kitérési, ill. menekülési lehetőség hiányában csak defenzív, kímélően elhárító jellegű védekezést kell megkísérelnie;

- először olyan elhárítási megoldásokkal kell megelégednie, amelyeknek hatékonysága bizonytalan, így pl. idegen segítségét kell hívnia, ha ezáltal a támadót el tudja űzni, vagy kevésbé veszélyes elhárítási eszköz jöhet szóba

- actio illicita in causa (jogellenes cselekmény okozása) - szükséghelyzet jogellenes provokálása
e) A támadás jogtalanságát nem zárja ki egymagában az, hogy arra a megtámadott szolgáltatott okot, de azt sem célzatosan, sem jogellenesen nem idézte el. Azok az esetek problematikusak, amelyekben a provokáló magatart. ugyan nem jogellenes és nem felróható, de a későbbi támadó számára ingerlő, bosszantó, felizgató jellegű.
f) Nincs jogos védelmi helyzetben, ha valaki a javai elleni esetleges támadás elhárítása érdekében az élet kioltására alkalmas eszközt vagy védőberendezést alkalmaz (pl. áramot vezet gyümölcsöskertjének kerítésébe).
g) A jogos védelmi helyzet addig tart, ameddig a támadás. Megszűnik, ha a támadást végleges jelleggel visszaverték, vagy ha kétséget kizáróan kitűnik, hogy a támadó a további támadással felhagy. Nem szűnik meg viszont, ha a támadás megismétlődése közvetlenül fenyeget.
h) Bizonyos bűncselekmények viszonylatában a jogos védelmi helyzet a büntetőjogi értelemben vett befejezetté válás után is tovább tarthat, mint. pl. az erőszakos közösülésnél (időbeli túllépés - praetextus).
2. Az elhárító cselekmény a támadás kivédése érdekében történő olyan szembeszegülés, amely általános tevékenységet tételez fel. Nemtevéssel való védekezés pl. ha a megtámadott nem hívja vissza a kutyáját, amely az ő segítségére a támadó ellen fordult.
a) Az elhárító cselekmény csak a támadóval szemben jogos védelem. A 3. személyeknek az elhárítás során okozott sérelem viszonylatában ugyanis már nem a jogtalanság, hanem a jog áll szemben a joggal, ezért ebben a vonatkozásban az uralkodó felfogás nem a jogos védelemről, hanem a végszükségről szóló rendelkezéseket tartja alkalmazandónak.
b) Az elhárító cselekmény legjelentősebb ismérve a szükségesség. Rendszerint megvan a szembeszállási jog, a kitérési kötelezettség csupán kivétel. A lemenő ágbeli hozzátartozót terheli kitérési kötelezettség a felmenő támadásával szemben, de nem terheli kitérési kötelezettség a felmenőt. Feltétel, hogy a kitérés, a menekülés lehetséges és teljesen veszélymentes legyen. A szükségesség kettős korlátja:
- a legenyhébb elhárítási mód választásának a követelménye, amennyiben nyilvánvaló, hogy többféle, egyaránt teljes biztonságot nyújtó elhárítási mód is rendelkezésre áll. A támadónál és a védekezőnél lévő eszközök veszélyességén kívül a szemben állók adottságai, a számarány, a fizikai erőfölény és az ebből fakadó támadási és védekezési lehetőségek alapján kell a helyzetet értékelni.

- a bizonyos mérvű arányosság. Az arányosság relatív, így. pl. a maradandó fogyatékosságot okozó testi sértéssel és az erőszakos közösüléssel szemben arányos védekezés a támadó megölése. A vagyoni jogok, ill. érdekek elleni támadást az élet kioltásával nem szabad elhárítani, azonban a testi épség ellen irányuló támadás elhárításnál arányosnak tekinthető.

- az arányosság mind két oldalon egységesen, a tárgyi tényezők alapján ítélendő meg. Ha a védekező az objektív arányosságon túlmenő olyan súlyosabb sérelmet okozott, amelyre szándéka nem terjedt ki, a bűnösséget kizáró, ill. korlátozó okok, így a túllépésről, vagy a tévedésről szóló rendelkezések nyújtanak megfelelő megoldást.
c) A vélt jogos védelem a jogos védelem ismérveinek téves feltételezése.
Ha valaki a támadást vagy az azzal való közvetlen fenyegetést fennforgónak véli, holott az egyáltalán nincs, vagy még nincs, vagy már nincs, vagy ha téved a támadás jogtalanságában (pl. nem tud a támadó végszükséghelyzetéről), ill. ha a valóságos támadó helyett mást hisz annak. A vélt jogos védelem addig terjed, ameddig a tévedés.

Forrás:

http://seijin.bujinkan.hu

HOME